A Talajbarát Települési Tudás- és Együttműködési Hálózat a Talajbarát Település Program horizontális rendszerpillére. Feladata, hogy összekapcsolja azokat a települési, szakmai, civil, kutatói, tervezői, üzemeltetési, adatfejlesztési és pályázati szereplőket, akik a települési talajproblémák felismerésében, értelmezésében és kezelésében részt tudnak venni.
A hálózat nem egy különálló programelem, hanem a program működésének egyik alapfeltétele. Ez teszi lehetővé, hogy a szakmai pillérek körül valódi problémaazonosítási, tapasztalatgyűjtési, adatfejlesztési és megoldáskeresési folyamatok induljanak el.
Miért van szükség a hálózatra?
A települési talajproblémák összetettek. Nem kizárólag talajtani kérdések, hanem kapcsolódnak a településüzemeltetéshez, zöldfelület-gazdálkodáshoz, vízmegtartáshoz, tervezéshez, beruházásokhoz, közösségi részvételhez, oktatáshoz, pályázatokhoz és önkormányzati döntésekhez is.
Ezért a program nem épülhet kizárólag egyetlen szakmai nézőpontra. A talajtani alapokat össze kell kapcsolni a települési gyakorlat, a helyi tapasztalatok, az adatfejlesztés, a kutatás, a tervezés és a közösségi szereplők tudásával.
A hálózat célja, hogy ezt az együttműködést szervezett formába rendezze.
A szakmai pillérek és a rendszerpillér kapcsolata
A Talajbarát Település Program szakmai tartalmát a települési talajproblémákhoz kapcsolódó 6+1 pillér adja:
▪ talajtömörödés,
▪ talajfedés és burkoltság,
▪ erózió és lejtős területek problémái,
▪ humusz- és biodiverzitásvesztés,
▪ talajszennyezés,
▪ társadalmi tudatosítás és szemléletformálás,
▪ valamint távlati, rendszerszintű pillérként: a település a tájban.
Ezek a pillérek jelölik ki a program szakmai fókuszait. A Tudás- és Együttműködési Hálózat ezekhez képest horizontális rendszerpillér: azt biztosítja, hogy a szakmai témák ne elszigetelten, hanem egymáshoz kapcsolódva, a megfelelő szereplők bevonásával fejlődjenek.
A hálózat segíti, hogy minden pillér esetében fel tudjuk tenni a legfontosabb kérdéseket:
▪ hol és milyen formában jelenik meg a probléma a településeken,
▪ kik érzékelik és kezelik a mindennapi gyakorlatban,
▪ milyen adatok és tapasztalatok állnak rendelkezésre,
▪ milyen beavatkozások működhetnek,
▪ milyen intézményi, pénzügyi vagy közösségi feltételek szükségesek a megoldáshoz.
A „település a tájban” szerepe
A program hosszabb távú, +1 pillére a település a tájban szemlélet. Ez azt vizsgálja, hogy a települések talajhasználata, beépítése, vízgazdálkodása, zöldfelületi rendszere és fejlesztési iránya hogyan illeszkedik a tágabb táji környezetbe.
Ez jelenleg távlati pillérként jelenik meg, mert olyan összetett politikai, gazdasági és fejlesztési kérdéseket érint, amelyek kezelése túlmutat az első programfázis keretein. Ugyanakkor hosszabb távon ez adhatja meg azt a rendszerszintű szemléletet, amelyben a települési talajproblémák nem elszigetelt helyi ügyként, hanem táji és térségi összefüggésben értelmezhetők.
Mit tesz lehetővé a hálózat?
A Tudás- és Együttműködési Hálózat kialakítása lehetővé teszi, hogy:
▪ pontosítsuk az önkormányzati önértékelési rendszert,
▪ összegyűjtsük a települési talajproblémák gyakorlati tapasztalatait,
▪ azonosítsuk a tipikus problémákat és településtípusokat,
▪ megalapozzuk az adatbázis- és hotspot-rendszert,
▪ szakmai visszajelzésekkel fejlesszük az intézkedési katalógust,
▪ pilot települési együttműködéseket indítsunk,
▪ és előkészítsünk későbbi pályázati vagy konzorciumi együttműködéseket.
A hálózat tehát nem öncélú szerveződés. Az a feladata, hogy a program szakmai pillérei köré működő, visszacsatolásokra épülő fejlesztési folyamatot hozzon létre.